A HD-ról, Ingolf Hanssen, Norvégia

Diszplázia (HD), Csipő Quality (HQ), - meg miegymás

 

Ingolf Hanssen, norvég állatorvos (Megjelent a norvég ”Fuglehund” (Vadászkutya) újságban 2010 évi 3. számában, közzétéve Ingolf Hanssen engedélyével)

Első alkalommal az 1960-as évek elején hallottam a diszpláziáról (HD). A norvég Gordonszetterklub kapott 2 kölyköt ajándékba Angliából 1959-ben, egy kant és egy szukát és a szukának diszpláziája lett. Akkor nem nagyon tudtam mit jelent a HD, de emlékszem arra, hogy a kifejezés számomra a fájdalmat és nyomorékságot jelentette. Később megtanultam, hogy a HD az vápa és combcsont közötti kapcsolatot mutatja ki, hogy több foka van és hogy a legtöbb kutyának semmi baja a diszpláziától.

A 70-es évektől gyakori lett az olyan kutyák csípővizsgálata, akiknek problémája volt a hátsórészükkel. Majd egyre gyakoribb lett, hogy a jövendő tenyészállatokat röntgenezték, mert azt állították, hogy a diszplázia örökletes.

A röntgenképek értékelése szinte teljesen szubjektív módon történik. Mivel nagyon eltérőek voltak a vélemények arról mi a diszplázia és mi nem, az FCI tudományos szakosztálya 1983-ban kidolgozta a csípők értékelésének a módját.

A csípők eredménye az FCI metódusa szerint a vápa és combcsont közötti kongruensre illetve inkongruensre valamint egy szögre, a Norbergi szögre épült. Norbergi szögnek a combcsontfejek középpontját öszekötő vonal és a combcsontfejek középpontját az elülső ill. dozalis acetabulum vonalának metszéspontjával összekötő vonal által bezárt szöget nevezzük. Ahhoz, hogy a szöget jól lehessen mérni az szükséges, hogy a kép felvételekor a medence teljesen vízszintesen legyen beállítva.

FCI módszerét eddig sok országban használták sok különböző fajtára. Mi hát a tapasztalat, az eredménye ennek a munkának?

Ami magát a módszert illeti a vizsgálatok kimutatják, hogy a leolvasások között nagy különbségek vannak. Egy belga tanulmány szerint amiben 30 leolvasó ugyanazt az 50 röntgenképet leolvasta teljesen más ereményeket adtak a leolvasók, mint a Norbergi szögre alapozott a leolvasás szerinti. A tanulmány szerint csak kb a fele a leolvasóknak használta a Norbergi szöget. Ugyanez a tanulmány kimutatta azt is, hogy nagy különbségek voltak az A, B és C eredmények kinézete között, vagyis a jó csípőknél, míg a D és E csípőknél, enyhe vagy súlyos diszplázia, inkább egyeztek a vélemények.

Norvégiában nem használják a Norbergi szöget, ami azt jelenti, hogy az értékelés csupán szemmel megítélt a csípő kinézete után. Amennyire tudjuk a norvég leolvasók elég jól összedolgoznak, de nem tudják objektíven megállapítani hol van a határ az A és B között, valamint azt sem meddig mentes a csípő és mettől már nem. Több tanulmány is kimutatta, hogy az örökletessége a HD-nak az FCI leolvasómódszere szerint 20-30% a legtöbb fajtánál.

A tenyésztési tapasztalatokat ezen módszer alkalmazásával Astrid Indrebř, a Norvég Kennelklub HD fő szakembere így foglalja össze: ”A szelektáló HD program segített-e a diszplázia kiküszöbölésében? Néhány fajtánál, néhány országban talán kimutatnak javulást, de a Norvég kennelklub adatai szerint deprimálóan elhanyagolható, vagy semmilyen javulás sincs, annak ellenére, hogy több mint 50 fajtánál kötelező a HD eredmény ahhoz, hogy az utódokat törzskönyveztetni lehessen a Norvég Kennelklubban: ez a csalódást okozó eredmény a tenyésztőknek és kutyatulajdonosoknak hatalmas összeget okozott, és minden valószínűség szerint rengeteg kíváló tenyészkutyát vesztettek el a fajták. Rettenetes nagy fontossággal bír a tenyésztők s a tenyésztési felelősök számára hogy belássák azt a tényt, miszerint az egészség sokkal többől áll mint a HD.” (Breeding healthy dogs – a breeders percpective. The European Journal of Companion Animal Practice 2005, 15: s17-22.)

Per-Erik Sundkvist, genetikus, a svéd Honvédelem kutyaiskolájában kísérleteket folytatott amelyek szerint egy 10 évre nyúló periódusban igen le tudta csökkenteni a diszpláziás egyedek számát. Katasztrófális eredménye ennek viszont az volt, hogy a kutyák temperamentuma és munkaképessége sokkal rosszabb lett, mivel sokan a legjobb és legügyesebb kutyák közül ki lettek zárva a tenyésztésből. 

S. Paatsama, finn állatorvos, korábban a World Small Animal Veterinary Association (Kisállatok Állatorvosi Világszervezete) elnöke s egyike annak a két szakembernek akik kidolgozták az FCI módszerét a HD elleni harcnak, azt mondta egy intervjúban az 1990-es évek közepén:

”Abba kell hagyni ezt a HD elleni harcot. Önszántunkból magunkra vettünk egy kényszerzubbonyt és olyanok vagyunk, mint az aki egy elektromos egyhelybenálló edző biciklin ül, hajtja mint a fene, anélkül, hogy egy milimétert is haladna. A HD miatt túl sok értékes tenyészanyagot veszítünk el.”

A breton hosszú idő óta egyike volt annak a több mint 50 fajtának amelyeknek kötelező volt a HD röntgen ahhoz, hogy utódaikat regisztrálják a Norvég kennelklubban. És nagyon hosszú ideje kizárólag HD mentes kutyákkal tenyésztettünk. Sok évi alacsony HD után az 1990-es évek kezdetén azt vettük észre, hogy a HD szám megint nőtt és az 1995-ben született kutyáknál már 46% volt. Eredmény más szóval: majdnem fele egy egész év kutyáinak, egészséges kutyák, ki lettek zárva és meg lettek bélyegezve, mint tenyésztésre alkalmatlan egyedek csupán egy röntgenkép miatt.

Ez így nem mehet tovább. Vagy abba kell hagyni a röntgenezést vagy találnunk kell egy más és jobb módszert.

Abban az időben Reiner Beuing Németországban éppen kidolgozni készült egy új módszert a diszplázia megállapítására kutyáknál, Hip Quality (HQ). HQ-módszer egy objektiv sablon amely a vápa közepének s a combcsontfejnek távolságát (kongruens) méri. Itt a vápa első részén van a hangsúly, a hátsó részét nem veszik figyelembe.

2000-ben elkértük 190 bretonnak a HD röntgenképét a Norvég kennelklubtól és elküldtük Beuingnek HQ-ra. 2005-től már mi magunk is leolvassuk a HQ-t.

Két kérdést tettünk fel magunknak amikor elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a HQ módszert: Jó képet ad e a csípő valóságos állapotáról ez a módszer, s mennyire örökletes a HQ e szerint a módszer szerint?

Reiner Beuing megállpította egy raportban (2003) 381 breton  HD-jának s HQ-jának alapján, hogy az összefüggés a HD és a HQ között –0.8837. Ez azt sugallja, hogy a HQ egy jó módszer a csípők minőségének megállapítására.

Ebben az anyagban a HD örökletessége 20.4% volt, míg a HQ örökletessége 65.4%, ugyanazon képek alapján.

Ezek után elhatároztuk, hogy a HQ-t használjuk szelektálásra a tenyésztésben. Miután a módszer lineáris és az eredmény normálisan elosztódó ez a módszer igen jól megfelel a tenyésztési értékek meghatározásának. Reiner Beuing kiszámolja és időszerűen megadja a tenyésztési értékeket a HQ alapján, s a vadászösztönnek minden vadászverseny szezonja után, vagyis évente kétszer. (Az utolsó évben csak egyszer, mert a Norvég kennelklubnak számítógépes problémái voltak.) Nincs olyan kutya, akit kizárnak a tenyésztésből a csípője miatt. Végig az a cél, hogy az állományt a jobb csípőminőség felé irányítsuk, ugyanakkor a tenyésztésben résztvegyenek az egészséges, jó képességű egyedek akiknek diszpláziája van.

Van e kifogásolni való a HQ-mószerrel kapcsolatban?

A HQ-módszer a vápa első részére koncentrál és túl kevés figyelmet fordít a vápa többi részére. Vannak kutyák akik HD A eredmény után alacsony eredményt kaptak a HQ-ra mert a vápa első részében valami nem volt tökéletes, míg nem kaptak elismerést a vápa többi részének tökéletes formájáért.

Ennek az az oka, hogy a röntgenképek eddig olyan rosszak voltak, hogy nem lehetett pontosan meghatározni a vápa hátsó pontját ahonnan mérni kellett volna. A röntgenképek viszont javulnak, mint ahogy jobbak lesznek a gépek, amelyekkel a képeket csinálják. 

A tenyésztés gyakorlati szempontjából viszont nincs sok jelentősége. Ugyanis mozgásnál a vápa első részét veszik igénybe a kutyák. Példaként említhető, hogy ha törés lesz a vápa első részében, azt mindig operálni kell, helyre tenni és lefixálni, ahhoz, hogy a kutya később normálisan tudjon mozogni. Ha viszont a hátsó részében van törés, azt nem kell operálni és nagyon kevés esetben befolyásolja negatívan a kutya mozgását, még akkor is ha kicsit ferdén nő össze. Mint szerszám ahhoz, hogy egészséges csípőkre tenyésszünk a HQ úgy ahogy ma van, jó módszer.

Sikeres tenyésztéséhez bizonyos tulajdonságoknak az szükséges, hogy (1) variációs lehetőségek vannak azon tulajdonságra a tenyészállományban, (2) a tulajdonság örökletes és (3) erre a tulajdonságra szelektálunk. A HQ örökletessége nagy. A variációs lehetőség a populációban egyre kisebb. Ez azt jelenti, hogy egyre keményebben kell szelektálnunk mivel a HQ javulására koncentrálunk. Amire nincs szükség. A bretonoknak nincsenek csípőproblémái és nincs elég genetikai anyag a norvég breton állományban ahhoz, hogy a HQ-ra szelektáljunk, mert akkor sok más értékes tulajdonságot veszítünk el a fajtában. (Lásd az elején emlitett kísérletet Svédországban a Honvédelem kutyaiskolájában Sollefteĺban.) Az lehet a cél a HQ-val, hogy egy alapot ad ahhoz, hogy olyan kutyákat tenyésszünk, amelyeknek nincsenek panaszai a csípőjükkel a csípő helytelen formája miatt. De ezen kívül semmi más. A probléma ami van a norvég bretonok csípőjével, az csak papíron és a tulajdonosok agyában létezik és ez így is marad mindaddig amig az FCI leolvasást fogjuk használni.

De már útban vannak az új követelések a kutyatenyésztésre: a genetikai tesztek. Laboratóriumok az egész világon kidolgoznak génteszteket mindenfélékre és a kényszer, hogy azokat használni kell, szinte ellenállhatatlan. A laboratóriumok és a szakemberek kényszeríteni akarnak minket arra, hogy használjuk ezeket a módszereket, s a kölyökvásárlók is követelik egyre inkább ezeket a teszteket a tenyésztőktől. Ez költséges lesz. Jó nagy vitákat fog okozni a fajták klubjaiban és az egésznek az eredménye az lesz hogy mindenhol, pl a Norvég Kennelklubban is eltűnnek a génbankokból azok a munkatulajdonságok amiket a tenyésztők sok-sok év alatt  kitenyésztettek, ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, egy emberként kimondva azt, hogy nem vagyunk hajlandóak részt venni ebben.

Már ma is vannak olyan fajták, amik kényszerülnek mindenféle tesztekre és egyre többen lesznek. Genetikai teszteket csinálnak ma Norvégiában egy betegségre egy olyan fajtánál ahol ez a betegség klinikailag nincs is megállapítva. Az eredménye ennek az, hogy tapasztalt, ügyes tenyésztők feladják és abbahagyják a tenyésztést.

A Dunker kopó elvesztett egy csomó munkatulajdonságot míg a HD elleni harc folyt. Most újra kell a fajtát felépíteni mint nyúlhajtó kutyát többek között a finn kopó bekeresztezésével és eltekintve a HD eredménytől. Egy nagyszámú fajta, mint az angol szetter kötelezett lett géntesztet csinálni arra, hogy van e agysorvadása. Az agysorvadás egy nagyon komoly és nagyon ritka betegség aminek a géntesztelése nem valószínű hogy befolyásolni fogja a fajtát olyan irányban, hogy más értékes  gentikai tulajdonságok elvesznek. De sokkal rosszabb lesz a helyzet, ha majd mindenféle teszteket kell csinálni jobban elterjedt tulajdonságokra, mint pl rákos daganatok, emlődaganat, álterhesség, lövés félés, epilepszia, allergia, az újévi rakétáktól való félelem, rossz étvágy vagy még nem is tudom mi minden más. A mai helyzetben egy vadászversenyeken nyerő kutya ki lehet zárva a tenyésztésből, ha meg van pecsételve mint ”hordozója” ilyen vagy olyan fent említett ”betegségnek”, míg egy közepesen jó vadásztulajdonságokkal rendelkező kutyát tenyésztenek, mert ”mentes” a tesztek szerinti dolgokban, arra sincsenek tekintettel, hogy annak a jó vadászkutyának kíváló a természete és a fizikuma. A géntesztelés, ha csak 3-4 betegségre is csinálják, az már elég ahhoz, hogy jól elvágjon bármilyen fajtát. Azt is reszkírozzuk, hogy betegnek kiáltunk ki sok olyan egyedet ”hamis poziv” eredménnyel, akik soha nem is fognak megbetegedni. Vannak pl kutyák akiknek diszpláziája van egy génteszt szerint, de nincs HD-juk, mert a gének csak egy részét irányítják a HD-nak.

A nem kivánatos gének kiszűrése iránti lelkesedésben jól tönkretesszük a fajtákat.

Nem, ez nem egy egyszerű kérdés. Vagy talán mégis az? Talán csak mi magunk komplikáljuk össze-vissza magunknak a dolgokat? ”Az egyszerű sokszor a legjobb”, mondta valaki.

Sok szerencsét a további tenyésztéshez.

HD A

HD B

HD C

HD D

 

HD E