Én így nevelem a kölyköket

Én igy neveletem a vizsla kölykeimet. Az én módszeremmel. Ha valakinek ez ad ötleteket, akkor örülök neki. Nálam müködött.

 

Számomra ugyanolyan hazahozni egy kutyakölyköt, mint egy újszülött csecsemöt. A kölyöknek érznie kell, hogy szeretve van s biztonságban velem. Néhány hét - ez különbözö - kemény munka amig teljesen le vagyok kötve, de a végelszámolásnál megéri. A felnött kutya s köztem levö kapcsolat nagyon szoros.

Mindig testközel

 

Hazautazás és otthon

Soha nem használok ketrecet amikor hazahozok egy kölyköt. Ennek az az oka, hogy nagyon hiszek az elsö kapcsolat meghatározó szerepében, az elsö út igen nagy jelentöségében a további kapcsolatra nézve, valamint mert meggyözödésem, hogy a testi kapcsolat rettenetesen fontos. Nem szabad elfelejtni, hogy a kölyköt akkor választották el elöször anyjától és alomtestvéreitöl, tenyésztöjétöl s annak családjától, az egyetlen "világtól" amit eddig ismert és fogalma sincs miért történik ami történik. Hogy vigasztaljam a picit, mindig az ölemben utazik az elsö hazafele vezetö úton. Ha a kölyköt magamhoz szoritom, sokkal nyugodtabb lesz. Már az úton hazefele megtanitom neki a nevét, ismételve azt.

Ha a bébi túl nyugtalan lesz, megállok, s kiviszem a dolgát elvégezni. Szinte menden alkalommal el is végzi. 

Van olyan eset, hogy a kölyök repülövel érkezik. Az a személy, aki "megszabaditja" öket a ketrecböl, az lesz egyböl az istenük. A további autóban levö utazás ugyanaz, mint az elöbb leirtak.

 

Miután te vagy az egyetlen kapcsolata a kölyöknek az ezidáig ismert világához, úgy követ, mint egy kiskacsa az anyját és ez nagyszerü alkalom arra, hogy bizonyos alapvetö dolgokat pl behivást máris megtanits neki. Minden tanulás oly könnyen megy ezen idö alatt, szinte "ingyen" van.  Nálam soha nincs nyakörv és póráz a kutyákon, ha itthon vagyunk (csak ha gyakorlunk, ami késöbb jön) és a lábaim között botladoznak mindig.

Öt perc alatt megtanulják a nevüket. Legugolva nevülket ismételve, csak a nevüket, hivom öket magamhoz, újból és újból, aközben is, mikor rohnnak hozzám puszilkodni és amikor karba véve szeretgetem öket, csak a nevüket ismétlem. Öt perc múlva már meg is tanulták.

Soha nem használok jutalomfalatokat amikor gyakorlunk. Szilárd elvem az, hogy az én kutyáim azért csinálják meg amit kérek, mert szeretnek engem, s kedvemben akarnak járni, nem mert elvárják, hogy akkor kapnak valami finomat. A kapcsolatunkat mindig a köztünk levö szeretetre épitem. 

Természetesen adok nekik finomságokat naponta többbször, de nem amikor valamire megkérem öket. Csak úgy. Kivétel az "ül" megtanitása. Még azt is csinálom, hogy a számból adok nekik pl sajtdarabot, amit egyenesen a számból vehetnek el. Ez azért jó, mert azt mutatja nekik, hogy én vagyok az új anyukájuk, a falkavezérük. Annyira finoman veszik ki a számból kilógó sajtdarabot, hogy soha nem ér sérülés.

 

Néhány egyszerü alapszabály, amint megérkezünk haza:

-         Soha ne engedd meg annak az aranyos, pici kölyöknek, hogy olyasmit csináljon, amit nem szeretnél ha a felnött kutya csinálna.

-         Soha ne kergessd a kölyköt ha nem jön oda hozzád, szaladj az ellenkezö irányba, követni fog.

-         Miután a pici aludt, evett, játszott, vedd fel öt karodba s vidd ki dolgát végezni, akkor el is végzi azt és pár nap alatt szobatiszta lesz. Leggyakrabban látni, amikor ki kell mennie, mert keresi a helyet ahol elvégezheti a dolgát, akkor gyorsan vedd fel a karodba, soha nem fog téged lecsinálni a karodban, és lesz rá idöd kiszaladni vele. Ha "baleset" történik, az mindig az én hibám, nem a kölyöké. 

-         Soha ne ébressz fel egy alvó kölyköt, hacsak nincs rá igen nyomós okod (látogatók, csodálók nem nyomós okok).

 

Az elsö pilanattól kezdve lehetöleg ugyanúgy élem életem, mint a kölyök érkezése elött, hogy megszokja az életformámat. Bárki aki jönni akar megnézni, azt boldogan fogadom és a kölyköt mindenfele viszem magammal. Gyakori hiba az, hogy amikor a család hazaviszi a 8-10 hetes kutyust, hetekig meg van minden kivülállónak tiltva a látogatás. Az ilyen kutyákból lesznek a félénk, bizonytalan kutyák. Azok a kölykök, akik rögtön belecsöppennek a család normális életébe, sok látogatóval találkozhatnak, ezt a késöbbiekben is természetesnek fogják venni. Amennyit csak lehet találkozunk más kutyákkal, akikkel játszhat. Ahogy egy embernek is szüksége van emberi barátokra a kutyáknak is szükségük van kutyabarátokra. Minél korábban szokja meg a különbözö helyzeteket, anál könnyebben megy.

Egyböl szokja meg életünket

 

Rögtön levágom a karmait. Egy dolog nagyon fontos itt: ha valamit elkezdesz, pl a karomvágást, akkor be is kell fejezned. Ha abbahagyod, mert a kölyöknek nem tetszik, mert huzogatja magát vagy nyafog, a kölyök már egyetlen egy alkalom után megtanulja, hogy ha elég akaratos ö nyer. Ezt igen hamar megértik, de nagyon nehezen lehet rajta késöbb változtatni. Ha nem vagy benne biztos, hogy véghez tudod vinni, amit elhatároztál, jobb ha el sem kezded, minthogy a kölyök akaratát érvényesitse. Akkor szoktam a karmokat levágni, amikor elfáradtak, vagy elaludtak, séta vagy játék után, nem amikor éppen felhevültek.

 

Az én speciális módszerem, hogy a kölyök velem alszik az ágyban. A párnámon a fejem mellett.

Ez a kölyöknek biztonságot ad, nem sir és ahogy mozogni kezd, felébredek s ki tudom vinni a dolgát elvégezni. Azt is megengedem a picinek, hogy mindehova kövessen és a karomban aludjon napközben vagy a lábaimnál. Ha nyugtalan amikor elmegyek töle, még cipelem is a karomban. Eddig még egy idösebb vizslám sem követelte, hogy karban vigyem, ezt nyugodtan állitom. 

 

Az ágyban. AZ ÉN MÓDSZEREM

 

Ha a kölyök a kezemet akarja rágni, elvonom a figyelmét valami játékszerrel.

Hogy elkerüljem a felnött kutya felugrását köszönéskor, mindig legugolok a picikhez, amikor üdvözlöm öket. Ha felugrik rám, kedvesen leteszem mancsait a földre, nyugodtan beszélgetek vele s simogatom.

Elkényeztetett

 

Minden etetésnél fütyülök egy bizonyos jelt, ezáltal elöször az evést összekapcsolja a fütyüléssel és már rohan is hozzám. Ha ez már jól bevált, reflexé lett, akkor evés nélkül is fütyülök, s rettenetesen megdicsérem amikor hozzám rohan. Ilyen módon csodálatos behivása van minden kutyámnak.

 

Mindig a kölyök határozza meg a séta tempóját. Ha látom, hogy fáradt, akkor felveszem s egy darabig, mig magától nem akar lemenni, viszem. 

Sajnálatos, hogy vannak emberek, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha halálnagy sétákra kényszeritik a kicsi kölyköt, pláne pórázon, az akkor bent a lakásban majd nyugodt lesz. Éppen ellenkezöleg. Agyon stresszelik ezzel a kölyköt aki bent is sokkal aktivabb lesz mert nem tud lenyugodni a stressztöl. Minél többet rohangásznak a kölyökkel hosszú sétákon annál stresszeltebb s aktivabb lesz. Sokkal jobb, ha az alul leirt egyszerü gyakorlatokat alkalmazzuk. Egy kutya mindig fáradtabb lesz, ha az agyát kell használja mintha kényszersétákra cibálják. 

5 hetes kölyök galambbal. Foto: Hungaricum Dukát kennel  

A gyakorlás, vagyis inkább az aktiválása a kölyöknek azonnal kezdödik. Számára ez gyakorlás, bár az egész csak játék. Vagyis a vizslák genetikai munkaadottságainak megörzése és fejlesztése. 

A vizsla egy mindenes vadászkutya. Mindegy, hogy te, a gazda, vadászol e vagy sem, hogy csak egy családtagot akarsz, az adottságait jó, ha engeded megtartani s lehetöleg feljeszteni is. Ha nem vagy vadász, akkor jó egy játékszer, egy szörmés játékszer, nem kell igazi nyulakat vagy madarakt használni. A szörmés játékszereket is imádják körbe hurcolni. És ugyanazt a célt szolgálják. Minig minden játékszernek nálunk megvan a neve, igy azt is hamar megtanulják s ha azt kérdezem pl "Hol a kacsa" akkor rohan a plüskacsájáért. Ahogy szájába veszi a kacsát azonnal mondom neki az "apport" vezényszót. Ezáltal tehát megtanul két mondatot: "Hol van a..." és az "apport"-ot. Ezt bent csináljuk a házban. 

Kint: elöször csak fél méterre dobom el az apportot, majd növelem a távolságot, ahogy a kölyök ügyesebb és idösebb lesz. Minden eldobásnál az "apport" vezényszót használom. Ez természetesen bármilyen vezényszó lehet - de mindig ugyanaz -  amit az ember arra akar használni, hogy a kutya felvegye és hozza az eldobott dolgot. Ahogy a játékszert, madarat, nyulat vagy bármi mást amit eldobtam neki a szájába veszi máris lekesen halálra dicsérem, hogy milyen ügyes, s közben az apport vezényszót ismételgetem. Hagyom, hogy cipelje körbe, játszon is vele, s büszke lehessen rá, aztán veszem el töle csak, de szinte azonnal visszaadom neki az eltúlzott dicséretek közben s az apport szó ismételgetésével. Emigyen nem rögzödik benne az, hogy azonnal elveszik töle a "zsákmányát" amint odahozza azt hozzám. Majd újra eldobom. Ezt nem csinálom többször mint 3-4-szer, aztán hagyom játszani az apporttal egy kicsit, no nem akkor, ha halott állatról van szó, mert az nem játékszer, azokat akkor helyettesitem valami kedvenc játékszerével. Soha nem dobálok neki apportot többször mint max négyszer, nehogy dobáló-bolond legyen s állandóan azt lesse - másra nem tudva koncentrálni - mikor dobok neki el valamit. Ezt a kis játékos gyakorlatot naponta többször játszuk, de mindig van közte pár órás szünet. Mikor a kölyök már idösebb, akkor az apportot bokrok közé, magas fübe dobom el, hogy keresnie kelljen. A kutyust visszafogom, nem szaladhat az apport után azonnal, s mondom neki a "Keressd" vezényszót mielött elengedném, valamint "Hol van az apport?". Ugyanis eddigre már tudja az apport meg a hol van jelentését, s most megtanulja a "keressd" kifejezést is. Itt is növelem a nehézségi fokot, távolságot, ahogy a kölyök fejlödik. Ekkor itt van az ideje annak, hogy a kutyusnak egy specálisan gyakorláskor használt nyakörvet s pórázt bemutassunk, igy már amikor feltesszük rá azt a bizonyos nyakörvet, már tudja, hogy most munka lesz, s az örömtöl majd mebolondul.

 6 hetes kölyök nyúllal. Foto: Hungaricum Dukát kennel

 

Amikor az apportirozás már jól megy, s mindent boldogan elhoz, akkor kezdem csinálni a csapát. Valamint anélkül, hogy látná hova, eldugok apportot s úgy küldöm kereseni, hogy "Hol a..." nyuszi, pipi, vagy amit kiraktam. Mivel akkor már tudja azt, hogy mit jelent a hol van meg a keressd meg az apport így ezeket a feladatokat nagyszerüen elvégzi. Itt türelemmel ki kell várni mig meg is találja az apportot, mert hogy megtalálja, az biztos. Eleinte csak 10-15 méteres távlságban dugom el az apportot, majd mikor megtanulja azt, hogy ha azt mondom neki hol van, keressd, apport, akkor mindig van valami valahol, amit neki meg kell találnia. Valószinüleg visszajön az elsö alkalommal néhányszor kérdezve, most mi van, de én maradok egy helyben, kézjellel mutatom az irányt, s a keressd vezényszót ismétlem. Nem szabad a kiinduló helyröl mozdulni, meg kell a kutyusnak adni a lehetöséget arra, hogy megtalálja az apportot s után össze-vissza dicsérni. Iszonyatosan örül, amikor megtalálja s már az elsö gyakorlat után meg is tanulja, hogy ha én azt mondom hol van meg keress akkor ott van is valami. Soha nem adják fel, de ki kell várni öket. 

A csapát úgy csinálom, hogy mig a kutya bent van a házban én egy madzagra kötött apportot elhúzok egy egyszerü egyenes vonalban kb 15 méterre, majd a végén otthagyom az apportot. Azt a helyet, ahol kezdem a csapát, azt megjelölöm az apporttól származó pár tollal, vagy szörszállal s jól odatunkolom az apportot arra a helyre. Utána bemegyek, felteszem a kutyára a speciális nyakörvet s a pórázt, kiviszem, s megmutatom neki a csapa kezdetét, majd jön az ukász: keressd, apport. S elengedem. Csodálatosan megy a nyomon s nagyon bolodg, mikor megtalálja az apportot. Ezt aztán úgy fejlesztem, hogy növelem a távolságot s nem csak egyenesen megy a nyom, hanem szögeléseket is teszek hozzá, ahogy azt a vizsgán is megkivánják. Látni azt a boldgságot, amit a kutya mutat ezen gyakorlatok közben igazán nagy öröm nekem is. Szinte nevet, hiszen erre termett. A szabály elöször itt is az, hogy nem veszem el töle az apportot azonnal (ez késöbb a komoly oktatásnál jön majd), hagyon büszkélkedni vele mig mint egy hülye össze-vissza dicsérem, az egekeig magasztalom milyen fantasztikus kutya. Aztán megköszönöm s elveszem az apportot, majd visszaadom neki, majd újra elveszem. Van egy olyan érzésem, a kutyáim mulatnak rajtam, hogy milyen szenilis lehetek, hiszen álladóan "elveszitek" valamit az erdöben s nekik kell segiteniük megtalálni s hazahozni. Itt akkor kell abbahagyni, amikor a kutya a legfelhevültebb, nehogy megunja. Ami nem könnyü, mert az ember hajlamos rá, hogy csak mégegyszer, de egy csapa vagy vonszalék elég egy gyakorlat alatt. Ezt is meg lehet ismételni naponta többször, de pár órás szünettel. 

Mikor a kutya behozza az apportot, én el is dobom neki az apport vezényszóval, de ezt sem többször mint 2-3-szor az elején. Nehogy ráunjon. Mikor a kutya idösebb, mikor már többet tud, természetesen fokozom a nehézségi fokokat, s az apportirozások számát.

 

A galamb

Nem vadászok. Eleinte a szörmés játékszereit használtam, csontokat, amiket ö maga keresett fel az erdöben s hozott haza, néha egy egész jávorszarvaslábat, özlábat. Meg tollakat rákötve egy dummyra, madárszárnyat. Minél elöbb mutatjuk be a kölyöknek a szárnyat, a szörmét, annál könnyebb dolgunk lesz késöbb. Nálunk igen nehéz igazi apportvadhoz jutni, mint madár, özláb vagy jávorszarvasláb. De sikerült vennem egy fagyasztott vöcsköt és egy vadkacsát apportnak. Ezzel a vöcsökkel meg kacsával kezdtük a komolyabb gyakorlatokat. Hagyom a fagyasztott madart felolvadni pár órát mielött használnám, s a gyakorlat után - miközben a kutya természetesen protestál - viszateszem a nejlonzacskóba s újból lefagyasztom. Igy tovább tart, több ideig tudom öket használni. Persze minden apportvad használhatósági ideje behatárolt, egy idö után használhatatlanok lesznek. Másoknak biztos több és jobb lehetöségük van apportvadat szerezni, nekem sajnos nincs. Ezért is vetemedtem arra, hogy amikor egy halott galambot láttam az úton a kocsiból, akkor lefékeztem s hazahoztam a halott galambot. Igy lett egy galambunk is gyakorolni. Elsö alkalommal még nem volt a galamb fagyott, s igy frissen gyakoroltunk vele. Kiváncsi voltam hogyan reagál a kutya rá. Imádta. Vannak akik azt mondják a galamb nem ideális apport, mert nagyon tollazik, de nekünk semmi problémánk nem volt vele. Sokkal jobban imádta a friss "vadat", mint a fagyasztottat.

Hála és köszönet barátaimnak, Elvirának és Péternek, a Hungaricum Dukát kennel tulajdonosainak, postán nyúlbörök és özbörök érkeztek Magyarországról ide Svédországba. Rákötöztem öket egy-egy dummyra és az eredmény fantasztikus volt, a kutyus imádta a szörös apportjait.

 

A nyúlbörösdummy

Én ekkor még nem gyakorlok engedelmességet, csak azt akarom elérni, hogy a kölyökben nagyon pozitiv élményeket keltsek s nagy örömmel csinálja a feladatokat. 

A magyar vizslák ösztönösen csodálatos apportirozók, soha ne alkalmazzunk par force-ot, mert az egy életre tönkreteheti a kutyát. Az én véleményem és óhajom az, hogy kutyáim boldogok legyenek, amikor gyakorlunk vagy dolgozunk, hiszen ez számomra az egész lényege. Nekem az egy rémálom lenne, ha nem láthatnám szemükben a nagy örömöt, csak a kényszerböl való engedelmeskedést. 

A következö lépés, hogy több dummyt helyezek ki kerestetni, hogy ezt is megszokja, megtanulja. Amig én azt mondom keress, apport, addig van még mit keresni, akárhányat is hozott már haza. 

Nálam az engedelmesség késöbb jön. Az "ült" úgy tanitom meg, hogy kezemben egy sajtdarabbal (ez a kedvenc) azt az orra felé emelem s amikor leteszi a kis fenekét akkor mondom, hogy "ül" jónéhányszor, majd megkapja a sajtot és meg lesz dicsérve. Ezt is azonnal megtanulják, hiszen a vizsla egy kimagaslóan intelligens lény.  Négyszer alkalmaztam a sajtdarabot, után már nem kellett.

A kölyköt a vizhez is hozzászoktatom azonnal, hacsak nem tél van. Elöször a parthoz közel dobom be a dummyt, majd messzebbre és messzebbre, logikus, gondolom. 

Ezek a gyakorlatok úgy tünhetnek csak vadászoknak érdekesek, de nem. Ezek a kölyöknek megadják az örömön kivül a jobb önbizalmat, hiszen ezen gyakorlatok alatt pontosan azt csinálhatja amire a fajta évszázadok óta leginkább van használva, azon kivül, hogy imádott családtagok. Ezek a gyakorlatok az én tapasztalataim szerint sokkal boldogabbá teszik a vizslát, mint bármi más. Én, bevallom öszintén, nem szeretem a halott állatokkal való gyakorlást, mert sajnálom az állatokat, de a vizsláim kedvéért megcsinálom, mert ök annyira boldogok töle. Teljesebb lesz az életük. Nem kell öket versenyeztetni, komolyan felkésziteni, ha az embernek nincs ilyen ambiciója, de annyira gazdagabb életet tudunk nekik biztositani a vadászgyakorlatokkal, hogy mindenkinek ajánlom. Agility, engedelmesség, flyball miegymás klassz dolgok, de a vizsla azért csak egy vadászkutya s semmi mással nem lehet olyan boldoggá tenni, mint az ilyen gyakorlatokkal. 

 

Nem vadászok részére megfelel egy szörös játékszer is

 

Én inkább beszélek a kölyökkel, mint parancsszavakat ordibálok. Hiszen a vizsal úgyis érti a szép szót. Sokat beszélgetünk, megbeszéljük a dolgokat, sokat kedveskedünk egymásnak, ölelgetem öket és nagyon közeli kapcsolatunk van. A hangváltoztatásom elég arra, hogy megértse mit is akarok. Az abnormálisan eltúlzott dicsérettöl amikor valami jót csinált a rövid kemény "nem"-ig, amikor valami olyat tesz ami nem tetszik nekem. 

Mi elszigetelten s szabadon élünk egy nagy erdö közepén. Kerités sincs. Kutyáinknak teljes szabadsága van. Az akinek ez nem adatik meg, az vigye el a vizsláját egyszer naponta egy erdöbe, ahol szabadon, kedvére futkoshat s "dolgozhat" pár órát. 

Szeretném felsorolni a dackorszakait a kölyökkutyáknak. Azt a kort, amikor egyik napról a másikra hirelen mindent amit eddig tudtak elfelejtenek, amikor "süketek" lesznek, rendetlenek, rosszak. Ezek a korszakok a 4 hónapos kor, 7 hónapos kor, 1 éves kor s 1,5-2 éves kor körül vannak. Ezen korszakok alatt nem szabad feladni a reményt, amikor elmúltak, csak pár hétig tartanak, akkor minden újra a régi lesz. Jusson akkor eszünkbe, hogy ez egy normális fejlödési korszak. Ilyenkor nem ajálatos gyakorolni meg túl szigorúnak lenni. Az én hitem szerint jobb ezt a korszakor olyan kevés konfliktussal átvészelni, amilyen kevéssel csak lehet.  

A kölyök táplálása és kondiciója

Egy kölyöknek legye kölyökkondiciója. Kicsit gömbölyded, aranyos poci, s a bordák nem szabad látszódjanak. Soha nem nézem meg mennyi tápot ajánl a gyártó, nem méregetem a kölyköket, csak magát a kölyköt nézem. Ha gömbölyded és nem látsznak a bordái sem a gerince, akkor nekem az jó. Amennyiben látom, hogy kezd elsoványodni, akkor több ennivalót adok neki, ha látom, hogy elhizóban van, akkor kevesebbet. 

A magyar vizsla kölyköket nem szabad túl erös táppal etetni. Ha a táp túl dús, akkor az túl gyors növekedéshez vezethet, a csontozat megsinyli azt, késöbb ebböl lesznek a csontozati és diszplázia problémák. Amennyiben nem otthon fözött ennivalóval etetjük (mely szerintem a legoptimáliabb, hiszen a rengeteg allegriás kutya azóta van amióta a tápok) akkor figyeljünk arra, hogy a táp ne tartalmazzon több fehérjét, mint 26% proteint (fehérjét), 15% zsirt és 1900 NE A-vitamint. Az A vitamin a szin miatt fontos. Ha túl sok akkor sötét lesz töle a kutya, ami nem felel meg a vizsla standardszinének. 

 

13 hetes kölyök jó kondicióban