Én így nevelem a kölyköket

Én így neveletem a vizsla kölykeimet. Az én módszeremmel. Ha valakinek ez ad ötleteket, akkor örülök neki. Nálam működött.

 

Számomra ugyanolyan hazahozni egy kutyakölyköt, mint egy újszülött csecsemőt. A kölyöknek érznie kell, hogy szeretve van s biztonságban velem. Néhány hét - ez különböző - kemény munka amíg teljesen le vagyok kötve, de a végelszámolásnál megéri. A felnőtt kutya és köztem levő kapcsolat nagyon szoros.

Mindig testközel

 

Hazautazás és otthon

Soha nem használok ketrecet amikor hazahozok egy kölyköt. Ennek az az oka, hogy nagyon hiszek az első kapcsolat meghatározó szerepében, az első út igen nagy jelentőségében a további kapcsolatra nézve, valamint mert meggyőződésem, hogy a testi kapcsolat rettenetesen fontos. Nem szabad elfelejtni, hogy a kölyköt akkor választották el először anyjától és alomtestvéreitől, tenyésztőjétől és annak családjától, az egyetlen "világtól" amit eddig ismert és fogalma sincs miért történik ami történik. Hogy vígasztaljam a picit, mindig az ölemben utazik az első hazafele vezető úton. Ha a kölyköt magamhoz szorítom, sokkal nyugodtabb lesz. Már az úton hazefele megtanítom neki a nevét, ismételve azt.

Ha a bébi túl nyugtalan lesz, megállok, s kiviszem a dolgát elvégezni. Szinte minden alkalommal el is végzi. 

Van olyan eset, hogy a kölyök repülővel érkezik. Az a személy, aki "megszabadítja" őket a ketrecből, az lesz egyből az istenük. A további autóban levő utazás ugyanaz, mint az előbb leírtak.

 

Miután te vagy az egyetlen kapcsolata a kölyöknek az ezidáig ismert világához, úgy követ, mint egy kiskacsa az anyját és ez nagyszerű alkalom arra, hogy bizonyos alapvető dolgokat pl behivást máris megtaníts neki. Minden tanulás oly könnyen megy ezen idő alatt, szinte "ingyen" van.  Nálam soha nincs nyakörv és póráz a kutyákon, ha itthon vagyunk (csak ha gyakorlunk, ami később jön) és a lábaim között botladoznak mindig.

Öt perc alatt megtanulják a nevüket. Legugolva nevüket ismételve, csak a nevüket, hívom őket magamhoz, újból és újból, aközben is, mikor rohannak hozzám puszilkodni és amikor karba véve szeretgetem őket, csak a nevüket ismétlem. Öt perc múlva már meg is tanulták.

Soha nem használok jutalomfalatokat amikor gyakorlunk. Szilárd elvem az, hogy az én kutyáim azért csinálják meg amit kérek, mert szeretnek engem, s kedvemben akarnak járni, nem mert elvárják, hogy akkor kapnak valami finomat. A kapcsolatunkat mindig a köztünk levő szeretetre építem. 

Természetesen adok nekik finomságokat naponta többször, de nem amikor valamire megkérem őket. Csak úgy. Kivétel az "ül" megtanítása. Még azt is csinálom, hogy a számból adok nekik pl sajtdarabot, amit egyenesen a számból vehetnek el. Ez azért jó, mert azt mutatja nekik, hogy én vagyok az új anyukájuk, a falkavezérük. Annyira finoman veszik ki a számból kilógó sajtdarabot, hogy soha nem ér sérülés.

 

Néhány egyszerű alapszabály, amint megérkezünk haza:

-         Soha ne engedd meg annak az aranyos, pici kölyöknek, hogy olyasmit csináljon, amit nem szeretnél ha a felnőtt kutya csinálna.

-         Soha ne kergessd a kölyköt ha nem jön oda hozzád, szaladj az ellenkező irányba, követni fog.

-         Miután a pici aludt, evett, játszott, vedd fel őt karodba s vidd ki dolgát végezni, akkor el is végzi azt és pár nap alatt szobatiszta lesz. Leggyakrabban látni, amikor ki kell mennie, mert keresi a helyet ahol elvégezheti a dolgát, akkor gyorsan vedd fel a karodba, soha nem fog téged lecsinálni a karodban, és lesz rá időd kiszaladni vele. Ha "baleset" történik, az mindig az én hibám, nem a kölyöké. 

-         Soha ne ébressz fel egy alvó kölyköt, hacsak nincs rá igen nyomós okod (látogatók, csodálók nem nyomós okok).

 

Az első pilanattól kezdve lehetőleg ugyanúgy élem életem, mint a kölyök érkezése előtt, hogy megszokja az életformámat. Bárki aki jönni akar megnézni, azt boldogan fogadom és a kölyköt mindenfele viszem magammal. Gyakori hiba az, hogy amikor a család hazaviszi a 8-10 hetes kutyust, hetekig meg van minden kívülállónak tiltva a látogatás. Az ilyen kutyákból lesznek a félénk, bizonytalan kutyák. Azok a kölykök, akik rögtön belecsöppennek a család normális életébe, sok látogatóval találkozhatnak, ezt a későbbiekben is természetesnek fogják venni. Amennyit csak lehet találkozunk más kutyákkal, akikkel játszhat. Ahogy egy embernek is szüksége van emberi barátokra a kutyáknak is szükségük van kutyabarátokra. Minél korábban szokja meg a különböző helyzeteket, annál könnyebben megy.

Egyből szokja meg életünket

 

Rögtön levágom a karmait. Egy dolog nagyon fontos itt: ha valamit elkezdesz, pl a karomvágást, akkor be is kell fejezned. Ha abbahagyod, mert a kölyöknek nem tetszik, mert húzogatja magát vagy nyafog, a kölyök már egyetlen egy alkalom után megtanulja, hogy ha elég akaratos ő nyer. Ezt igen hamar megértik, de nagyon nehezen lehet rajta később változtatni. Ha nem vagy benne biztos, hogy véghez tudod vinni, amit elhatároztál, jobb ha el sem kezded, minthogy a kölyök akaratát érvényesítse. Akkor szoktam a karmokat levágni, amikor elfáradtak, vagy elaludtak, séta vagy játék után, nem amikor éppen felhevültek.

 

Az én speciális módszerem, hogy a kölyök velem alszik az ágyban. A párnámon a fejem mellett.

Ez a kölyöknek biztonságot ad, nem sír és ahogy mozogni kezd, felébredek s ki tudom vinni a dolgát elvégezni. Azt is megengedem a picinek, hogy mindehova kövessen és a karomban aludjon napközben vagy a lábaimnál. Ha nyugtalan amikor elmegyek tőle, még cipelem is a karomban. Eddig még egy idősebb vizslám sem követelte, hogy karban vigyem, ezt nyugodtan állítom. 

 

Az ágyban. AZ ÉN MÓDSZEREM

 

Ha a kölyök a kezemet akarja rágni, elvonom a figyelmét valami játékszerrel.

Hogy elkerüljem a felnőtt kutya felugrását köszönéskor, mindig legugolok a picikhez, amikor üdvözlöm őket. Ha felugrik rám, kedvesen leteszem mancsait a földre, nyugodtan beszélgetek vele s simogatom.

Elkényeztetett

 

Minden etetésnél fütyülök egy bizonyos jelt, ezáltal először az evést összekapcsolja a fütyüléssel és már rohan is hozzám. Ha ez már jól bevált, reflexé lett, akkor evés nélkül is fütyülök, s rettenetesen megdícsérem amikor hozzám rohan. Ilyen módon csodálatos behívása van minden kutyámnak.

 

Mindig a kölyök határozza meg a séta tempóját. Ha látom, hogy fáradt, akkor felveszem s egy darabig, míg magától nem akar lemenni, viszem. 

Sajnálatos, hogy vannak emberek, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha halálnagy sétákra kényszerítik a kicsi kölyköt, pláne pórázon, az akkor bent a lakásban majd nyugodt lesz. Éppen ellenkezőleg. Agyon stresszelik ezzel a kölyköt aki bent is sokkal aktívabb lesz mert nem tud lenyugodni a stressztől. Minél többet rohangásznak a kölyökkel hosszú sétákon annál stresszeltebb és aktívabb lesz. Sokkal jobb, ha az alul leírt egyszerű gyakorlatokat alkalmazzuk. Egy kutya mindig fáradtabb lesz, ha az agyát kell használja mintha kényszersétákra cibálják. 

6 hetes kölykök nyúl- és őzbőrrel.

A gyakorlás, vagyis inkább az aktiválása a kölyöknek azonnal kezdődik. Ez gyakorlás, bár számára az egész csak játék. Vagyis a vizslák genetikai munkaadottságainak megőrzése és fejlesztése. 

A vizsla egy mindenes vadászkutya. Mindegy, hogy te, a gazda, vadászol e vagy sem, hogy csak egy családtagot akarsz, az adottságait jó, ha engeded megtartani s lehetőleg feljeszteni is. Ha nem vagy vadász, akkor jó egy játékszer, egy szőrmés játékszer, nem kell igazi nyulakat vagy madarakt használni. A szőrmés játékszereket is imádják körbe hurcolni. És ugyanazt a célt szolgálják. Mindig minden játékszernek nálunk megvan a neve, így azt is hamar megtanulják s ha azt kérdezem pl "Hol a kacsa" akkor rohan a plüskacsájáért. Ahogy szájába veszi a kacsát azonnal mondom neki az "apport" vezényszót. Ezáltal tehát megtanul két mondatot: "Hol van a..." és az "apport"-ot. Ezt bent csináljuk a házban. 

Kint: először csak fél méterre dobom el az apportot, majd növelem a távolságot, ahogy a kölyök ügyesebb és idősebb lesz. Minden eldobásnál az "apport" vezényszót használom. Ez természetesen bármilyen vezényszó lehet - de mindig ugyanaz -  amit az ember arra akar használni, hogy a kutya felvegye és hozza az eldobott dolgot. Ahogy a játékszert, madarat, nyulat vagy bármi mást amit eldobtam neki a szájába veszi máris lekesen halálra dícsérem, hogy milyen ügyes, közben az apport vezényszót ismételgetem. Hagyom, hogy cipelje körbe, játszon is vele, s büszke lehessen rá, aztán veszem el tőle csak, de szinte azonnal visszaadom neki az eltúlzott dícséretek közben s az apport szó ismételgetésével. Emígyen nem rögződik benne az, hogy azonnal elveszik tőle a "zsákmányát" amint odahozza azt hozzám. Majd újra eldobom. Ezt nem csinálom többször mint 3-4-szer, aztán hagyom játszani az apporttal egy kicsit, no nem akkor, ha halott állatról van szó, mert az nem játékszer, azokat akkor helyettesítem valami kedvenc játékszerével. Soha nem dobálok neki apportot többször mint max négyszer, nehogy dobáló-bolond legyen s állandóan azt lesse - másra nem tudva koncentrálni - mikor dobok neki el valamit. Ezt a kis játékos gyakorlatot naponta többször játszuk, de mindig van közte pár órás szünet. Mikor a kölyök már idősebb, akkor az apportot bokrok közé, magas fübe dobom el, hogy keresnie kelljen. A kutyust visszafogom, nem szaladhat az apport után azonnal, s mondom neki a "Keressd" vezényszót mielőtt elengedném, valamint "Hol van az apport?". Ugyanis eddigre már tudja az apport meg a hol van jelentését, s most megtanulja a "keressd" kifejezést is. Itt is növelem a nehézségi fokot, távolságot, ahogy a kölyök fejlődik. Ekkor itt van az ideje annak, hogy a kutyusnak egy specálisan gyakorláskor használt nyakörvet s pórázt bemutassunk, így már amikor feltesszük rá azt a bizonyos nyakörvet, tudja, hogy most munka lesz, s az örömtől majd mebolondul.

 11 hetes kölyök fácánnal.

 Amikor az apportírozás már jól megy, s mindent boldogan elhoz, akkor kezdem csinálni a csapát. Valamint anélkül, hogy látná hova, eldugok apportot s úgy küldöm kereseni, hogy "Hol a..." nyuszi, pipi, vagy amit kiraktam. Mivel akkor már tudja azt, hogy mit jelent a hol van meg a keressd meg az apport így ezeket a feladatokat nagyszerűen elvégzi. Itt türelemmel ki kell várni míg meg is találja az apportot, mert hogy megtalálja, az biztos. Eleinte csak 10-15 méteres távlságban dugom el az apportot, majd mikor megtanulja azt, hogy ha azt mondom neki hol van, keressd, apport, akkor mindig van valami valahol, amit neki meg kell találnia. Valószínűleg visszajön az első alkalommal néhányszor kérdezve, most mi van, de én maradok egy helyben, kézjellel mutatom az irányt, s a keressd vezényszót ismétlem. Nem szabad a kiinduló helyről mozdulni, meg kell a kutyusnak adni a lehetőséget arra, hogy megtalálja az apportot és utána össze-vissza dicsérni. Iszonyatosan örül, amikor megtalálja s már az első gyakorlat után meg is tanulja, hogy ha én azt mondom hol van meg keress akkor ott van is valami. Soha nem adják fel, de ki kell várni őket. 

A csapát úgy csinálom, hogy mig a kutya bent van a házban én egy madzagra kötött apportot elhúzok egy egyszerű egyenes vonalban kb 15 méterre, majd a végén otthagyom az apportot. Azt a helyet, ahol kezdem a csapát, azt megjelölöm az apporttól származó pár tollal, vagy szőrszállal és jól odatunkolom az apportot arra a helyre. Utána bemegyek, felteszem a kutyára a speciális nyakörvet és a pórázt, kiviszem, s megmutatom neki a csapa kezdetét, majd jön az ukász: keressd, apport. Elengedem. Csodálatosan megy a nyomon s nagyon boldog, mikor megtalálja az apportot. Ezt aztán úgy fejlesztem, hogy növelem a távolságot és nem csak egyenesen megy a nyom, hanem szögeléseket is teszek hozzá, ahogy azt a vizsgán is megkívánják. Látni azt a boldogságot, amit a kutya mutat ezen gyakorlatok közben igazán nagy öröm nekem is. Szinte nevet, hiszen erre termett. A szabály először itt is az, hogy nem veszem el tőle az apportot azonnal (ez később a komoly oktatásnál jön majd), hagyom büszkélkedni vele míg mint egy hülye össze-vissza dícsérem, az egekeig magasztalom milyen fantasztikus kutya. Aztán megköszönöm, elveszem az apportot, majd visszaadom neki, majd újra elveszem. Van egy olyan érzésem, a kutyáim mulatnak rajtam, hogy milyen szenilis lehetek, hiszen álladóan "elveszítek" valamit az erdőben és nekik kell segíteniük megtalálni s hazahozni. Itt akkor kell abbahagyni, amikor a kutya a legfelhevültebb, nehogy megúnja. Ami nem könnyű, mert az ember hajlamos rá, hogy csak mégegyszer, de egy csapa vagy vonszalék elég egy gyakorlat alatt. Ezt is meg lehet ismételni naponta többször, de pár órás szünettel. 

Mikor a kutya behozza az apportot, én el is dobom neki az apport vezényszóval, de ezt sem többször mint 2-3-szor az elején. Nehogy ráúnjon. Mikor a kutya idősebb, mikor már többet tud, természetesen növelem a nehézségi fokokat, és az apportírozások számát.

 

A galamb

Nem vadászok. Eleinte a szőrmés játékszereit használtam, csontokat, amiket ő maga keresett fel az erdőben és hozott haza, néha egy egész jávorszarvaslábat, őzlábat. Meg tollakat rákötve egy dummyra, madárszárnyat. Minél előbb mutatjuk be a kölyöknek a szárnyat, a szőrmét, annál könnyebb dolgunk lesz később. Nálunk igen nehéz igazi apportvadhoz jutni, mint madár, őzláb vagy jávorszarvasláb. De sikerült vennem egy fagyasztott vöcsköt és egy vadkacsát apportnak. Ezzel a vöcsökkel meg kacsával kezdtük a komolyabb gyakorlatokat. Hagyom a fagyasztott madarat felolvadni pár órát mielőtt használnám. A gyakorlat után - miközben a kutya természetesen protestál - viszateszem a nejlonzacskóba és újból lefagyasztom. Igy tovább tart, több ideig tudom őket használni. Persze minden apportvad használhatósági ideje behatárolt, egy idő után használhatatlanok lesznek. Másoknak biztos több és jobb lehetőségük van apportvadat szerezni, nekem sajnos nincs. Ezért is vetemedtem arra, hogy amikor egy halott galambot láttam az úton a kocsiból, akkor lefékeztem és hazahoztam a galambot. Így lett egy galambunk is gyakorolni. Első alkalommal még nem volt a galamb fagyott, így frissen gyakoroltunk vele. Kiváncsi voltam hogyan reagál a kutya rá. Imádta. Vannak akik azt mondják a galamb nem ideális apport, mert nagyon tollazik, de nekünk semmi problémánk nem volt vele. Sokkal jobban imádta a friss "vadat", mint a fagyasztottat.

Nyúl-  és őzbőr darabokat rákötöztem egy fadarabra, ez lett a dummy. Amit nagyon szeretnek.

 

A nyúlbőrösdummy

Én ekkor még nem gyakorlok engedelmességet, csak azt akarom elérni, hogy a kölyökben nagyon pozitív élményeket keltsek s nagy örömmel csinálja a feladatokat. 

A magyar vizslák ösztönösen csodálatos apportírozók, soha ne alkalmazzunk par force-ot, mert az egy életre tönkreteheti a kutyát. Az én véleményem és óhajom az, hogy kutyáim boldogok legyenek, amikor gyakorlunk vagy dolgozunk, hiszen ez számomra az egész lényege. Nekem az egy rémálom lenne, ha nem láthatnám szemükben a nagy örömöt, csak a kényszerből való engedelmeskedést. 

A következő lépés, hogy több dummyt helyezek ki kerestetni, hogy ezt is megszokja, megtanulja. Amíg én azt mondom keress, apport, addig van még mit keresni, akárhányat is hozott már be. 

Nálam az engedelmesség később jön. Az "ült" úgy tanítom meg, hogy kezemben egy sajtdarabbal (ez a kedvenc) azt az orra felé emelem és amikor leteszi a kis fenekét akkor mondom, hogy "ül" jónéhányszor, majd megkapja a sajtot és meg lesz dícsérve. Ezt is azonnal megtanulják, hiszen a vizsla egy kimagaslóan intelligens lény.  Négyszer alkalmaztam a sajtdarabot, után már nem kellett.

A kölyköt a vízhez is hozzászoktatom azonnal, hacsak nem tél van. Először a parthoz közel dobom be a dummyt, majd messzebbre és messzebbre, logikus, gondolom. 

Ezek a gyakorlatok úgy tűnhetnek csak vadászoknak érdekesek, de nem. Ezek a kölyöknek megadják az örömön kívül a jobb önbizalmat, hiszen ezen gyakorlatok alatt pontosan azt csinálhatja amire a fajta évszázadok óta leginkább van használva, azon kívül, hogy imádott családtagok. Ezek a gyakorlatok az én tapasztalataim szerint sokkal boldogabbá teszik a vizslát, mint bármi más. Én, bevallom őszintén, nem szeretem a halott állatokkal való gyakorlást, mert sajnálom az állatokat, de a vizsláim kedvéért megcsinálom, mert ők annyira boldogok tőle. Teljesebb lesz az életük. Nem kell őket versenyeztetni, komolyan felkészíteni, ha az embernek nincs ilyen ambíciója, de annyira gazdagabb életet tudunk nekik biztosítani a vadászgyakorlatokkal, hogy mindenkinek ajánlom. Agility, engedelmesség, flyball miegymás klassz dolgok, de a vizsla azért csak egy vadászkutya és semmi mással nem lehet olyan boldoggá tenni, mint az ilyen gyakorlatokkal. 

 

Nem vadászok részére megfelel egy szőrös játékszer is 

Én inkább beszélek a kölyökkel, mint parancsszavakat ordibálok. Hiszen a vizsla úgyis érti a szép szót. Sokat beszélgetünk, megbeszéljük a dolgokat, sokat kedveskedünk egymásnak, ölelgetem őket és nagyon közeli kapcsolatunk van. A hangváltoztatásom elég arra, hogy megértse mit is akarok. Az abnormálisan eltúlzott dicsérettől amikor valami jót csinált a rövid kemény "nem"-ig, amikor valami olyat tesz ami nem tetszik nekem. 

Mi elszigetelten s szabadon élünk egy nagy erdő közepén. Kerítés sincs. Kutyáinknak teljes szabadsága van. Az akinek ez nem adatik meg, az vigye el a vizsláját legalább egyszer naponta egy erdőbe, ahol szabadon, kedvére futkoshat és "dolgozhat" pár órát. 

Szeretném felsorolni a dackorszakait a kölyökkutyáknak. Azt a kort, amikor egyik napról a másikra hirelen mindent amit eddig tudtak elfelejtenek, amikor "süketek" lesznek, rendetlenek, rosszak. Ezek a korszakok a 4 hónapos kor, 7 hónapos kor, 1 éves kor s 1,5-2 éves kor körül vannak. Ezen korszakok alatt nem szabad feladni a reményt. Amikor elmúltak, csak pár hétig tartanak, akkor minden újra a régi lesz. Jusson akkor eszünkbe, hogy ez egy normális fejlődési korszak. Ilyenkor nem ajálatos gyakorolni meg túl szigorúnak lenni. Az én hitem szerint jobb ezt a korszakor olyan kevés konfliktussal átvészelni, amilyen kevéssel csak lehet.  

A kölyök táplálása és kondiciója

Egy kölyöknek legyen kölyökkondiciója. Kicsit gömbölyded, aranyos poci, s a bordák nem szabad látszódjanak. Soha nem nézem meg mennyi tápot ajánl a gyártó, nem méregetem a kölyköket, csak magát a kölyköt nézem. Ha gömbölyded és nem látsznak a bordái sem a gerince, akkor nekem az jó. Amennyiben látom, hogy kezd elsoványodni, akkor több ennivalót adok neki, ha látom, hogy elhízóban van, akkor kevesebbet. 

A magyar vizsla kölyköket nem szabad túl erős táppal etetni. Ha a táp túl dús, akkor az túl gyors növekedéshez vezethet, a csontozat megsínyli azt, később ebből lesznek a csontozati és diszplázia problémák. Amennyiben nem otthon főzött ennivalóval etetjük (mely szerintem a legoptimáliabb, hiszen a rengeteg allergiás kutya azóta van amióta a tápok) akkor figyeljünk arra, hogy a táp ne legyen dúsabb, mint maximum 26% protein (fehérjét), 15% zsir és 1500 NE A-vitamin. Az A vitamin a szín miatt is fontos. Ha túl sok akkor sötét lesz tőle a kutya, ami nem felel meg a vizsla standardszínének. 

 

13 hetes kölyök jó kondicióban