Rövidszőrű magyar vizsla - leírás

Először is szeretnék bemutatkozni. Hogy érthető legyen miért is írok pont én a magyar vizsláról.

A nevem Poór Katalin. Magyarországon, Budapesten születtem s nevelkedtem fel.

Egész életemben, s az bizony 55 év (2010), rövidszőrű magyar vizslákkal éltem.

Az első vizsla akire emlékszem Belle, a hires film-Fickó alomtestvére, Fickó aki két filmben volt sztár, Cimborák: Hegyen-völgyön, Nádi szélben. Belle egy fantasztikus, csodálatos teremtés volt, vizslához illő szertettel és türelemmel bánt a pici gyerekkel, aki akkor voltam.

Első saját vizslámat, Mátai Cudart, 1967-ben, 12 évesen kaptam.

Egész életem a rövidszőrű magyar vizslának, életem nagy szerelmének, szenteltem.

A vizsla nekem olyan, mint másnak a levegő. Létszükség. 

 

Rövidszőrű magyar vizsla

Azzal szeretném kezdeni, amit egy magyar vizslatenyésztő írt a vizsláról, mert jobban megfogalmazni nem tudnám én sem:

 

"A magyar vizsla felette áll a többi vadászkutyafajtának nemcsak különleges inteligenciája, de az emberekkel való speciális, szoros kapcsolata, szolgálatkészsége és engdelmessége miatt is. A vizsla szinte magától tanul, szívja magába a tudást, boldog ha velem és nekem dolgozhat, örül egy simogatásnak is, s mindig szemembe néz, mert még tekintetével is a kapcsolatot keresi.”

 

 

A vizsla nem kutya, hanem vizsla. 

                                                                                                                  Magyar szólás

 

A magyar nemesek rövidszőrű, sárga vadászkutyája évszázadok óta létezik. Nincsenek tudományos adatok a fajta származásáról, csak találgatások. Vannak akik azt állítják, hogy az arab sloughival keveredett, de ebben nincs valóság. Amit tudunk, az az, hogy a magyarok rövidszőrű, sárga vadászkutyájának elődje a népvándorláskor, a 800-as évek végén, a magyarokkal jött a mai Magyarország területére, valamint, hogy az 1400-1500-as években a törökök sárga vadászkutyájával keveredett, miután akkor Magyarország török uralom alatt volt.

Az első írásos leírása a vizslának a 1500-as évekből való.

A magyar vizsla a világ legsokoldalúbb és legkönnyebben kezelhető vadászkutyája. Ugyan olyan jól dolgozik mezőn, erdőben mint vízben.

A hivatalos magyar sztenderdben a vizsla színe úgy van leírva, hogy ”zsemlesárga és annak különböző árnyalatai". Ezt különösen szeretném kiemelni most, amikor egyre több sötétbarna és vörös kutya kerül forgalomba vizsla néven.

Valamint szeretném arra is külön felhívni a figyelmet, hogy a hátsólábak szögelése közepes, és nem eltúlzott, mint pl a német juhászé, amire ma sok bíró sajnos szintén nincsen tekintettel.

Mi a vizsla hátránya? Ezzel kezdem, mert ez érdekli először a legtöbb embert. Az én tapasztalatom szerint két dolog van a vizslánal, amit az emberek nem szerethetnek. Az egyik az az, hogy a vizsla örömében szívesen felugrál az emberekre, a másik, hogy igen szeretik a hasukat. Hogy már ne legyek gonosz, nem úgy fogalmaztam, hogy ha lehet, minden ehetőt lopnak, mint a szarkák. Senki nem szokta zokonvenni, ha egy kölyökkutya felugrik rá, de a vizsla kb 60 cm magas 27 kg-s kutya lesz felnőttnek és nem mindenki örül annak, ha egy ekkora eb rohan örömmel és ugrik fel az emberre és arcon próbálja nyalni. Pláne nem, ha sáros, latyakos az idő. Őszintén megmondva láttam vizslákat akik jólneveltek voltak és nem ugráltak, de én soha mégcsak meg sem próbáltam az enyémeket erről a ”rossz” szokásukról leszoktatni. Úgyhogy erre ne várjon senki tőlem tanácsot.

Mint aportőr a vizsla örömében mindig megpróbál valamit a szájába venni. Szeretik megfogni az ember kezét. Olyan finoman fogják, hogy alig érezni. Többször kérdezték már tőlem, hogy ez agresszivitás jele e. Nem, sőt, ellenkezőleg, a szeretet jele. Természetesen, ha a fogás puha. Ha a kutya megharapja a kezet az egy egész más dolog.

Miért imádom a magyar vizslát?

Mert stabil idegrendszerű, nyugodt, kellemes, barátságos, szép, okos, hihetetlen könnyen kezelhető kutyák, akikkel együttélni egy öröm, s mert hiányzik belőlük a dominancia az emberrel szemben.

Mert nem agymosott vadászkutyák, mert nem notórikusan örző-védők, de ha szükség van rá, az életük árán is megvédik családjukat.

Mert a keresési távjuk viszonylag rövid, sosem szöknek el, mert hihetetlen érzékeny, finom szájjal aportíroznak, mert imádnak és megvédenek mindent ami kisebb.

Mert boldog vagyok és biztonságban érzem magam a társaságukban.

Mert az ágyban szeretnek aludni a takaró alatt, fejükel a karon.

Mert ugyanolyan kellemesek családi kutyának, mint jók vadászkutyának.

Mert értenek a suttogásból is. Mi azt szoktuk volt mondani Magyarországon, hogy az ember nem parancsolgat egy vizslának, hanem megkéri.

Természetesen egy vizslát is el lehet rontani. Zárd be egész napra egy kennelbe, fektesd a hátára, hogy bebizonyítsd te vagy az úr, bánj ridegenen, dominánsan vele, kényszeraportírozást csinálj vele, légy hozzá kemény, ez néhány biztos ”módszer” arra, hogy egy bizonytalan, félénk, boldogtalan vizslád legyen.

Nem minden lógófülű barna kutya igazi vizsla, még akkor sem, ha a törzskönyvében az áll. Nem mindegyik viselkedik úgy, ahogy egy igazi vizslának kell. De ez nem a fajtaleírás hibája, hanem annak a kutyának, vagy azoknak a kutyáknak a tenyésztőjének a balsikere. Amit nem szabad elfogadni. Mert ha elfogadjuk, akkor elvész ez a csodálatos fajta, ami a rövidszőrű sárga magyar vizsla.