Az előnyben
részesített típus
Miért lehet a többiek közül kitűnő legjobb
kutya a vesztes
Fordította:
Poór Katalin
Köszönet
a cikk írójának!
Many
thanks to the author!
A
legjobb a legjobbak között vagy egy olyan, mint a többi? Manapság tele
vannak a ringek úgy nevezett “előnyben részesített típusú”
kutyákkal s sok fajtánál ennek a típusnak alig van köze a fajta
standardjéhez.
Amikor a “jelenlegi típus”
nem azt jelenti, hogy a kutya korrekt, akkor a legjobb kutya veszíthet,
mert sok ringben valamelyik komoly hiba a kiváló. Egy kutyás barátom,
aki több éve már nem volt kiállításon, eljött velem néhány helyi
kiállításra. Örült a lehetőségnek, hogy a pár éves szünet után
kutyákat nézegethet, de hamarosan láthatóan zavart lett. Még kényelmetlenebbül
érezte magát, amikor egy “az átlagosnál is rosszabb” kutya kapta
meg a BOB címet. A csodálatos fajtájának ekkora romlása teljesen összetörte
a lelkét. Kijelentette, hogy teljesen hiábavaló lenne ma egy
standardnek megfelelö, korrekt kutyát kiállítani, amikor némely bíró
úgy érzi kénytelen olyan kutyákat kihozni győztesnek, akik
olyanok, mint a benevezett kutyák többsége.
Miután megfigyelt más fajtákat is megjegyezte, hogy hiányzanak a
nyakak, az elsőlábak mozásai kötöttek amit a hiányos hátsó rész
követ is; beszélgettünk az ú n “boldog farkok”-ról meg a fajtákban
előforduló különböző típusokról. Néztük a hibás mozgásokat
és láttuk a szőröket, amiket a kutyák a földön húztak maguk után.
Gyenge lábközepek és túlszögelt csánkok tették teljessé a képet.
Barátnőm nem tudta felfogni mi okozta ezeket az elváltozásokat korábban
egészségesen működő kutyáknál ilyen rövid idő alatt.
Úgy tűnik a korrekt kutyák áldozatai lettek annak, amit talán úgy
lehetne nevezni, hogy a “középszerű tökéletesítése”.
Manapság
sok tenyésztő és tulajdonos
az eredményre koncentrál s nem vesz részt olyan kiállításokon, ahol
ez a sok különböző fajtatípus megzavarja a bírót és a nézőket
is. Ezt a megállapítást annak tudatában teszem, hogy lehet most
szurokban s tollakban fognak megforgatni, de egyre inkább az a helyzet,
hogy a tenyészmunkád legsikerültebb kutyája lehet pont az, akivel
legnehezebb a championátust megszerezned. Mert pont ez a kutya lesz az,
aki különbözik a többiektől a ringben, s szokás szerint ugye azt
szórják ki először, aki nem hasonlít a többséghez. Miért?
Vannak bírók, akik bizonyos fajtákban bizonytalanok s ezért bátortalanok,
s ezek inkább azt választják, hogy azt a kutyát küldik ki először,
aki nem olyan mint a többi, inkább, mint kockáztatni merjenek. Ez érthető,
de helyes e az, hogy ezek a bizonytalan emberek elbírálják mások kutyáit?
Öreg
tanítómesterem mondta: “A típus ingája lenghet ide meg oda, de azok
akik maradnak a standardhez hűek, azok győznek a végén.”
Azoknak az elkötelezett tenyésztőknek, akik mindvégig hűek
maradtak a standardban megadott típushoz, van meg a tudása ahhoz, hogy
miután egy fajta elérte a mélypontot, azt újra visszahozzák az
eredeti szinvonalára.
Bíráljon
e egy bíró egy kutyát abból a szempontból, hogy ez a kutya segíteni
tud a fajta hibáinak javításában? NEM! Az a tenyésztők feladata,
hogy egy ilyen kutyát tenyésztésbe vegyenek függetlenül attól milyen
eredményeket ér el a kiállíásokon. A bírók feladata, hogy legjobb
tudásuknak megfelelően, igazságosan és hatékonyan a hivatalos
standard szerint bíráljanak. A bírók megpróbálják elkerülni, hogy
a fajtajellegnek nem megfelelő kutyákat díjjazzák, de a bíróknak
nagyon kevés lehetőségük van a tenyésztés Pandóra szelencéjébe
belelátni.
Egy régóta tiszteletnek örvendő kutyás az egyik előadáson
ezzel az állítással fordult hozzám: “Egy bíró NEM KÖVETHET EL HIBÁT,
ha a győztesekeket azokból a kutyákból választja ki, akik
megfelelnek az aznapi kiállításon bemutatott kutyák többségének.”
Az én válaszom erre az volt: “Természetesen nem!” Hát igen, ezt mosmár
én is elhiszem! Miután megfigyeltem egy all-round bíró bírálatát a
ring széléről, láttam amint két valóban kiváló egyedet egyből
kiküldött, mert azok máskép néztek ki, mint a többiek a ringben a rövid
nyakukkal, túlzott hátsó csánkszögelésükkel, az átlagnál kisebb méretükkel,
akiknek nem volt kellő mozgásuk oldalról nézve s tipegtek a
ringben, mint valami kis szőrös karikatúrái a fajtának.
Ez a fura nézet, a kutyák egymáshoz való hasonlóságának értékelése,
sok fajtánál uralja a ringben a terepet és nemcsak a bíróknál. Megkérdezve
egy tenyésztőt mit ír a fajtája a standardben a fej síkjáról a
tenyésztő válasza az volt: “Mik a párhuzamos síkok?” Beszéltünk
a nyakszirtcsontról, a rövid és közepes arcorri részről, harmónikus
felépítésü fejről stb. Elolvasni a standardet vagy azt alkalmazni
két teljesen különböző dolog.
A bíróknak tudniuk kell megindokolni miért nyer az egyik kutya a másik
előtt. Lehet, hogy ezért használják ugyanazokat a kifejezéseket a
különböző standardekben, hogy megkönnyítsék a bírók munkáját?
Ha valaki le tud írni egy bulldogot és egy afgán agarat ugyanazokat a
kifejezésekt használva, akkor az a valaki legyen szíves jelentkezzen. A
pontozásos bírálati rendszer megszüntetése negatív hatással járt.
Amikor a végleges döntést kell meghozni két összevethető kutya között,
akkor az embernek van már valami fogalma arról melyiket s miért prioritálja.
Ha egy bíró csak azért díjaz egy kutyát, mert az a többséghez hasonló,
akkor az olyan, mint egy Judás csókja mindegyik fajtának. Ez ugyanis
arra készteti az embereket, hogy inkább “nyerőket” tenyésszenek,
nem pedig a standardnek megfelelőket. A bírói tanfolyamon beszélnek
az egészséges, ép felépítésről, de a legfontosabbnak a típust
tartják. A bíróképzők feltételezik, hogy a tanfolyamra jelentkező
aspiránsok tisztában vannak azzal, mi a felépítés és a megfelelő
mozgás. Típus egészséges felépítés hiánya ugyanannyira káros egy
fajtára, mint az egészséges felépítés típus nélkül. Egy rossz első
rész és egy rossz hátsó mozgásban “harmóniát” mutat. Két
rosszból akkor egy jó lesz? A cél
“harmónia a típus és az egészséges felépítés között”. Egy
kutyának el kell tudnia menni az ivólábosáig anélkül, hogy a saját
lábaiba belebotlana!
Ez
a következő kérdéshez vezet. A bírók nem a “standardek védőszentjei?”
A bírói képzés NEM hibás. A probléma talán az, hogy bizonyos aspiránsok
mikor bírálnak mit NEM tesznek le az asztalra. Egy fajtát bírálni
megtiszteltetés de a bíró felelős megérteni s tudni a “Basic
Dog 101”. Az AKC (Amerikai Kennelklub) által megkövetelt anatómia
vizsga nem mutatja ki a vizsgázók tudását és nem garancia arra sem,
hogy egy bíró analizálni tudja a felépítést s a mozgást.
Vannak tenyésztők akik bírók is manapság, akik a kutya minőségére
s jelentőségére a fajta jövőjére nézve egyáltalán nem
gondolnak, csak elküldik a kutyájukat egy handlerrel a kiállításokra.
Nem kellene bíró- s tenyésztőknek még inkább vigyázniuk arra,
hogy korrekt kutyákat küldjenek a nyilvánosság elé? A tenyésztők
felelősek azért, hogy olyan kutyákat kiállítsanak, akik a
“legjobbak legjobbjai” s nem olyanokat akik csak azért nyernek, mert
“olyanok, mint a többiek”. Ugyanis amikor ez utóbbit teszik akkor
hibás jeleket adnak le úgy a ring mellett álló nézőknek, mint a
kezdő bíróknak.
Nagy kárára válik minden fajtának, mikor a bíró azt mondja,
“Biztos ez az amit a tenyésztők akarnak, hiszen ezzel a típussal
van tele a ring.” Tenyésztők és bírók egyaránt felelősséggel
tartoznak azért hogy a standard szerint tenyésszenek és bíráljanak.
A
handlerek vállalják e klienseiknek olyan kutyáját kiállítani, akiről
TUDJÁK, hogy nem jó reprezentánsa a fajtának? Tenyésztők és kiállítók
felelőséggel tartoznak azért, hogy csak olyan kutyákat propagáljanak
akik REPREZENTÁLJÁK a fajtájuk standardjét, s az olyanokat, akik nem,
családtagoknak adják oda! Egy jó handler mindent el kell kövessen azért,
hogy megszerezze a rábízott kutyának a Championátust, de ők is
felelősséggel tartoznak s sokkal szelektívebbnek kellene lenniük a
megbízóik kutyáival szemben. Azok a handlerek, akik elolvassák a
standardet és nemet mernek mondani egy rosszabb minőségü kutyára
tiszteletet érdemelnek.
Egy kutya reklámozása nem mindig jelenti azt, hogy az a kutya a fajtájának
“kitűnő” képviselője. A handlerek nemcsak “jó kutyákat”
mutatnak be. A reklámnak van valamennyi befolyása, s ha egy bíró csak
a reklám miatt választ kutyákat nyerni akkor nagyon rosszat tesz a fajtának
és ez visszahat bírói tudásának szintjére.
“Prioritált bírálat” káros lehet a fajtákra, mert a bíró csak
egy vagy egy pár dolgot néz a kutyákban, mint pl a szemek, fültűzés,
mancsok vagy a szőr színe. Ezért van az, hogy bizonyos
fajtaspecialista bírók inkább kiemelik egy-egy tulajdonságát a kutyának,
mint az egész összbenyomást. A kiemelkedő tulajdonságok fontosak,
de a kutya összbenyomásának a szemnek tetszőnek kell lennie.
Egyetlen kiváló része egy kutyának nem feledtetheti a sok rossz
tulajdonságát. Prioritált bírálat a magyarázata annak, miért tart némelyik
bírónak olyan sokáig amig egy-egy osztályt lebírálnak.
Döbbent kiállítók szoktak megkeresni komoly aggodalmaikkal ami a
sportunkat illeti. Idő s erőfeszítés kell ahhoz, hogy hogy megértsük
mit is jelent a “fajtajelleg” és mitől “kitűnő”
egy egyede a fajtának. Nincs ehhez mellékút. Mindenkinek
joga van a saját véleményéhez. De ennek a véleménynek az alapja a
fajta ismerete s tudása. Személyes vélemény csak akkor jöhet számításba,
amikor két a standard szerint egyenlő egyed között kell választani.
Mégegy dolog az ú n “spot entering”. Az biztos, hogy ma az emberek
olyan bírókhoz neveznek be, akikről tudják van esélyük nyerni náluk.
Mindamellett hogy lehet az, hogy egy négy napos hétvégi kiállítási
sorozaton csütörtökön egy pontot lehet szerezni, pénteken
“major”-t, szombaton egy pontot, s vasárnap “major”-t? (Az
amerikai kiállítási rendszer komplikált pontszámos. A pontszám attól
függ hány kutya nevez abban a fajtában, melyik amerikai államban van a
kiállítás, hány kutyát regisztráltak, stb s ettől függő
pontszámot lehet szerezni. Ahhoz, hogy egy kutya Amerikai Champion legyen
15 pontot kell összeszednie, amiből legalább 2 “major” kell
legyen. A “major” azt jelenti, hogy olyan kiállításon vett részt
a kutya ahol 3-5 pontot tudott kapni. Van olyan amerikai állam, ahol egy
“major” 3 pontot jelent, van olyan ahol 5-öt.) Nem az lenne a helyes, hogy támogassuk azt aki
minket támogat s mind a négy napra benevezünk? Ha van lehetőség
egy “major”-ra, ne tegyük azt lehetetlenné azzal,
hogy nem veszünk részt rajta. Ne nyomjunk fel a kant vagy szukát BOB-á
anélkül, hogy először megkérdeznénk
a többi kiállítót mi lenne előnyös nekik. Sok ember utazik nagy
távolságokat s csak a kiállításon derül már ki, hogy valaki visszalépett
vagy championná tette a kutyáját aki ahhoz kellett volna, hogy a kiállítás
“major”-nak számitson. Régebben számíthattunk arra, hogy segítettük
egymást. Ma
legjobb esetben is “esetleg”, ha egyáltalán. Ez a ”sportszerű” viselkedés!
Figyeld
meg hogy mennek a ringben körbe a kutyák. Van olyan, amelyik felépítési hiba miatt nem mozog jól.
Vannak vállak, amik nem nyilnak rendesen ezért a kutya könyökből
mozog. Gondolkodj el azon, miért gyorsabb az egyik kutya, mint a másik.
Analizáld a rövidszőrű fajtákat. Jegyezd meg amit tapasztaltál,
vidd magaddal a saját fajtád ringjéhez és ”nézz a szőr alá”.
Tanuld meg mi az a topline, testforma, fajtajellegnek megfelelő mozgás,
toy/közepes/óriás. Tanulmányozzd egy ideig, majd nézz a lelked mélyébe.
Manapság a nézők s a fajták elhivatottjai mind kétségbeesve néznek
azon csodálkozva, hova tűntek a múlt jól funkcionáló kutyái.
Sajnos vannak ma hibák amik annyira elterjedtek, hogy már ezek lettek a
”fajtánál kívánatos tulajdonságok”.
Miután felkértek arra, hogy erről a helyzetről írjak,
elhatároztam időt szentelek arra, hogy elgondolkodom s megpróbálom
a “teljes képet” átlátni. Nos
a “teljes kép” miattunk van, s bizony nem túl szép. Én azért
lettem bíró, mert kihívás volt számomra a legjobbak közül kiválasztani
a standard szerint a legeslegjobbat. Imádom a kutyákat! Imádom az ÉP,
EGÉSZSÉGES kutyákat akik FAJTATIPIKUSAK. Mindkét tulajdonság, akár
hiszitek akár nem, megtalálható egy s ugyanazon kutyában! Ha összefogunk
és mindannyian a “nevén merjük nevezni a gyereket”, akkor fognak a
fajtáink FENNMARADNI. Azért tenyészteni, hogy nyerjünk, az egy
meredeken lefelé vezető út. Csak az előbb leírt módon tudjuk
biztosítani a fajták jövőjét. Hogy visszafordítsuk a dolgokat
ahhoz elkötelezett tenyésztőkre és bírókra lesz szükség,
kritikus handlerek kiválasztására és tudással rendelkező kiállítókra.
A mi sportunk nem érdemel kevesebbet, mint a legjobbat amit adni tudunk.
TEDD FEL MAGADNAK AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKET.
1.
Miért kiállítanak olyan bírók
akik tenyésztők
is handlerek alkalmazásával olyan kutyákat akikről tudják, hogy
nem felenek meg a standard szerinti kitűnőnek?
2.
Miért vállaják el a
handlerek az olyan kutyákat akikről
tudják, hogy ahogy meglesz a Championátusuk, elkerülnek valahova családtagnak?
3.
Kennel-vak
vagy? Valóban a standard szerint
tenyésztesz?
4.
A tenyésztőknek és kezdőknek el kell e olvasniuk a
standardot mielőtt kiválasztanak egy kant és egy szukát pároztatáshoz?
5.
Mikor fog több tapasztalt
tenyésztő
kezdőket patronálni?
6.
S végül: azok a kutyák,
akiket a handler csak azért visz magával, hogy több bevétele legyen, tönkreteszik
e a sportunkat?
Ahhoz,
hogy egy fajtát visszatérítsünk a jó útra ETIKÁVAL RENDELKEZŐ
HANDLEREKRE, ELKÖTELEZETT TENYÉSZTŐKRE, A STANDARDEK MEGÉRTÉSÉRE
ÉS OLYAN SZAKMAILAG JÓ BÍRÓKRA VAN SZÜKSÉG, AKIK MERNEK FELELŐSÉGGEL
SZELEKTÁLNI. Bírónak lenni nem abból áll, hogy az ember mindenkinek
kedveskedik. A legjobb kutyát továbbküldeni a következő szintre
és részese lenni diadalútjának a hírnévig egy életre szóló élmény.
Csak EGYETLEN standardje van minden fajtának. Az ”előnyben részesített
típus” olyan, mint a tiszavirág, nagyon rövid életü! TENYÉSZTŐK,
BÍRÓK ÉS KIÁLLÍTÓK EGYARÁNT FELELŐSEK A FAJTÁJUK STANDARDJÉNEK
MEGŐRZÉSÉÉRT.
http://www.thedogplace.org/ShowDog/Preferred-Type_Gammill-0901.asp #9011201
|