Hosszúszőrű vizsla?

Hosszúszőrű magyar vizsla NINCS!

Hol volt hol nem volt volt egyszer egy nagyon különleges, szép, sárga, rövidszőrű magyar mindenes vadászkutya, a magyar vizsla. Úgy hangzik, mint egy mese? Pedig nem az. De ha nem vigyázunk, mese lehet belőle.

Gondolom mindannyian ismerjük a magyar vizsla történetét. Hogyan jött a fajta Ázsiából a mai Magyarország területére a vándorló magyarokkal. Az első írásos emlékek az 1500-as évekből vannak erről a nagyon speciális, mindenes vadászkutyáról a sárga színnel, sima, rövid szőrrel, különleges inteligenciával, majdnem emberi tekintettel, óvatos szájjal amikor aportírozik, különlegesen jó szaglással, fáradhatatlansággal, a szolgálatkészséggel, és a minden élőlény iránt, pláne emberek iránt, való szeretetével.

Mindannyian tudjuk, gondolom, hogy az 1900-as évek elején a vadászoknak lett egy ötlete, hogy egy új fajtát csinálnak a vizslából, egy drótszőrű vadászkutyát. Bekeverték a drótszőrű német vizslát (no meg az ír szettert) a magyar vizslába. Évtizedekkel később céltudatos tenyésztés eredményeként egy új fajta jelent meg a drótszőrű magyar vizsla, elismerve az FCI által.

Vége a történetnek. Legalábbis vége kéne legyen.

De egyszercsak az 1980-as években hosszúszőrű keverék kutyák bukkantak fel, gyakran sötétebb szinnel, vörösesek, amiket rövidszőrű magyar vizslának állitottak. FCI törzskönyvvel ellátva, mint fajtatiszta rövidszőrű magyar vizslák, csak hosszú szőrrel. Voltak emberek akik nagy örömmel fogadták ezeket a hihetetlen, igen értékes, nagyon speciális hosszúszőrű vizslákat, áldva a tenyésztőt, aki volt olyan kedves és a “fantasztikus nagyvonalúságával” lehetővé tette az illetőknek megvásárolni egy-egy ilyen kutyát, egy ilyen “hihetetlenül nagy különlegességet”, már ahogy a tenyésztő mondta. S ezek az emberek majd tenyészteni akarnak ezekkel a hosszúszőrű kutyákkal. Tudatlan emberek akik tényleg el is hiszik, hogy van olyan, hogy hosszúszőrű rövidszőrű magyar vizsla. Elhiszik, annak ellenére, hogy van egy hivatalos fajta sztandard és abban a sztandarban világosan meg van írva a rövidszőrű magyar vizsla szőréröl: “Rövid és sűrű, érdesnek és kemény tapintásúnak kell lennie. A fejen és a fülön vékonyabb, rövidebb és selymesebb.”

Egy hosszúszőrű vizsla ugyanolyan hiba, mint egy hosszúszőrű boxer, dándog, dalmata vagy bármilyen más rövidszőrű kutyafajta. A rövidszőrű fajták szőre rövid, ezért hivják őket rövidszőrűnek. Ha bármilyen teyésztő megpróbálna rásózni egy hosszúszőrű boxert a vevőkre, az egész világon kiröhögnék. Akkor hogyan lehet az, hogy bizonyos magyar vizsla tenyésztőknek sikerül becsapniuk embereket? Azt nem tudom.De azt tudom, hogy ez az egész a hosszúszőrű vizslákkal hogyan kezdődött.

Igen egyszerü. És igen szomorú. Néhány magyar tenyésztő az 1970-es évek végén javítani akart a rövidszőrű magyar vizslán. A szemüket sötétebbnek akarták, de mindenek előtt egy hevesebb vérü vadászkutyát akartak belőlük csinálni. Ezzel megváltoztatva az eredeti természetüket, azt a nagyon speciális temperamentumát ennek a régi fajtának, amit semmilyen más vadászkutyában nem lehet megtalálni. Ezzel belekevertek ír szetter kant a tenyésztésbe, hamis törzskönyvet írva a kölyköknek, ahol magyar vizsla kant írtak be mint apát. S minden simán ment. Kivéve azt a pár tanut – akik tapsoltak a tenyésztők ötletének és sok évig halgattak a dologról – senki nem sejtett semmit sem. Egészen addig amig a hosszúszőrű egyedek kezdtek felbukkani két jó rövidszőrű szülő után. Természetesen nem csak a szőr más. A természetük is. Gyakran az ír szetterre hasonlít. A vizslák az egész világon híresek voltak arról, hogy sosem szöktek meg, sosem öltek meg semmit. Ez hozzátartozott ahhoz ami a kinézetükön kivül még olyan különlegessé tette őket a többi vadászkutya fajták között.

Ez a hosszúszőrű gén huncut, mindkét szülőnek hordoznia kell ahhoz, hogy a kölykökben mutatkozzon. Ha csak az egyik szülő hordozó, akkor egy kölyök sem lesz hosszúszőrű, de minden kölyök hordozója lesz a hosszúszőrnek anélkül, hogy a beavatalanok sejtenél. Több generációval később is. Amig egyszercsak két hordozó párosodik és hirtelen megjelennek a hosszúszőrű kölykök egy rövidszőrű vizsla alomban. Akkor tudja meg az ember, hogy mindkét szülő, azoknak a testvérei és minden kölyök az alomban és azok után a szülők után, a hosszúször hordozói, ír szetter van bennük. Keverékek. És nem lenne szabad, hogy törzskönyvezve legyenek. Tüneményes családi kutyusok lehetnek, nagyszerü vadászkutyák, de nem magyar vizslák.

Természetesen ez minden felelöségteljes tenyésztőnek és mindekinek aki szereti ezt a fajtát, fáj.

Ezt elintézni több mód is van. Attól függően, hogy az ember mit akar elérni, vagy akar e egyáltalán elérni valamit is. Mert annak, hogy elérjünk valamit, ára van.

Lehet hallgatni a hosszúszőrröl. Lehet úgy csinálni, hogy a hosszúszőrűeknek nem vált ki az ember törzskönyvet, de a rövidszőrű testvéreiknek igen. Azok azonban ugyanúgy a hosszúszőr hordozói, mint a hosszúszőrűek, bármilyen szépek is. A hosszúszőrűeket el lehet ajándékozni, mint törzskönyvezetlen családtagokat, a testvéreik attól még tovább terjesztik a hosszúszőrű géneket.

Lehet dicsekedni ezekkel a különleges hosszúszőrű kutyákkal és ügyes reklámmal eladni őket jó áron s ilyen módon tovább fertőzni az állományt az egész világon a hosszúszőrrel.

De azoknak akik igazán, szivből szeretik a fajtatiszta rövidszőrű magyar vizslát nincs csak egy módja annak, hogy hogyan cselekedjenek. Semmi nem számithat, sem hírnév, sem az anyagiak, semmi, csak az, hogy megmentsék a rövidszőrű magyar vizslát. Azok akik igazán féltik ezt a fajtát azoknak az egyetlen út az, hogy közzétenni a hosszúszőrű kölyköket, a szüleik nevét, kivonni a szülőket, azoknak a testvéreit, összes utódját a tenyésztésből. Ne legyenek az almok, ahol hosszúszőr felbukkan, törzskönyvezve, az egész alom. És őszinteség, hogy a fajta megmaradjon tisztának.

Ismertek sokak azok közül a kutyák közül, akik hordozzák a hosszúszőrű gént. Ha azokat kiiktatjuk a tenyésztésből, hamar végére jutunk a problémának.

Mindannyiunknak tudatában kell lennünk annak, hogy ha egy vizslát tenyésztésbe veszünk, nemcsak azzal a vizslával tenyésztünk, hanem a mögötte levő vizslákkal is. Ha tudomásod van arról, hol van egy egyed akinek hosszúszőrű testvére van, akinek apja vagy anyja hosszúszőrü kölyköt hozott, akkor tudatában kell lenned annak, hogy ez a vizsla maga is hordozza az ír szetter vért. Ha mégis tenyésztésben használod ezt az egyedet, legyen bármilyen szép és jó kutya is, akkor te is hozzájárulsz ahhoz, hogy fertőzd tovább a fajtát a hosszúszőrrel, növeld a keverék kutyák számát a fajtatiszta magyar vizslák között.

Rajtuk múlik, hogy a mese csak mese lesz e pár év múlva, mikor majd alig lesz már igazi rövidszőrű magyar vizsla, vagy elkezdjük megmenteni a fajtát, amit mindannyian állitjuk szeretünk és értékelünk.

Hogy én ki vagyok? Egy 53 éves magyar nő, aki egész életében magyar vizslával és magyar vizslának élt. Egy magyar, akinek fáj és aki szégyelli amit néhány honfitársam tett a fajtával, de mégis beismerem, mert azt szeretném, ha még az unokáim is élvezhetnék az igazi rövidszőrű magyar vizslát. Egy magyar, aki büszke azokra a honfitársaimra, akik még mindig az igazi rövidszőrű magyar vizslát tenyésztik, és örülök, hogy vannak még ilyenek. Mert igenis többen vannak a komoly, felelőségteljes tenyésztők Magyarországon, mint az ellenkezője. Felelőségteljes tenyésztők, akik soha nem csapnának be embereket úgy, hogy hosszúszőrű vizslákat adnak el nekik törzskönyvezve mint fajtatiszta magyar vizslát.